szombati aszfalt

A szombati bringázás kicsit rövidebb lett
Így is egész jó túra volt (szerintem), bár a csajom szerint nem volt igazán együtt bringázás, inkább csak jött utánam...
Na jó, valójában arra gondoltam, hogy megpörgetjük az első felét, és majd az erőnléttől függően folytatjuk.
A túra legrosszabb része pedi egyértelműen a Budapest-Biatorbágy szakasz, ahol nem csak rossz minőségű aszfalt, de a Fehérvári út felújítási munkálatok miatt kerülőutakat választó autósok teszik veszélyessé.
Biatorbágy után meglepően jó minőségű az út, és gyér a forgalom. A kis hurkot Herceghalom felé kihagytuk, így egyből Etyekre mentünk, ahol tettünk egy kis kört a pincesorok felé, ahol egy teremtett lelket sem találtunk, így a fröccsről is lemondtam.
Tovább a főúton a kivezető emelkedő elején, csodás panorámával csábított be minket az Etyek Vendéglő. Jucit a zöldborsófőzelék sült virslivel, engem pedig a nagyszerű 2003-as Irsai Olivér győzött meg, hogy érdemes volt megállni. A helyhez illően autentikus házi szódáspalackokat adnak minden asztalhoz, ami külön jó pont a szememben.
Az útvonal egyetlen rendesebb emelkedője itt kezdődik, na persze ez sem túl vészes, hiszen kb. 200 m szintet kell legyűrni pár km-en bellül, de a látvány, ami az úttól jobbra, Bicske irányába, csodás. A teljes Zsámbéki-medencét belátni, a Budai-hegységig. Az emelkedő után lendületes szakasz jön, érdemes itt megtekerni, mert igazi jó sebességérzést ad a szűk, kisforgalmú út, és az egymást követő kisebb-nagyobb emelkedők (összességében egészen Alcsútig lejt). Aztán a szemünk elé tárul az alcsúti golfpálya, a fura alakú homokcsapdákkal. A golfpálya bejárata után kezdődik egy árnyas, platánfákkal szegélyezett szakasz, ami majdnem teljesen Alcsútdobozig tart. A faluba érve a 811-es utat követve gurultunk el az arborétumig, ami szép is, nagy is, de kicsit elhanyagolt érzést keltett. 420 forintos belépőt azonban megért. (Mindkettőnknek az volt a véleménye, hogy ebben azért jóval több lehetőség lenne). A bringákat kint kell hagyni, a pénztárnál, de figyelnek rá, és nem is túl sokan sétálgatnak a parkban. Kifelé jövet egy helyi esküvőbe futottunk bele. Ami minden volt, csak apró nem... 100 körüli autó állt a park bejáratánál, és még mindig érkeztek újak.
Visszamentünk a 811-es út elágazásához a faluba, és Baracska irányába folytattuk az utunkat. Az aszfalt kifogástalan minőségű, és szinte végig lejt, tehát nem megerőltető egyáltalán az a 20 km Baracskáig. Útközben láthatunk bodzaültetvényt, borzasztó állapotban levő Községi könyvtárat, ünneplőben pálinkázó két idős urat egy árnyékos lugasban...
Baracskánál rákanyarodtunk a 7-es útra, ahol vége az addigi kis forgalomnak...
Mi csak Martonvásárig mentünk (a 7-esen kb 5 km), mert már elég késő volt, és ha már lemegy a Nap, akkor nagyon gyorsan lehűl a levegő + lámpám csak nekem volt.
Aki nem szeret Budapestre ki vagy bebringázni, az nyugodtan szálljon fel itt a vonatra, kb. óránként jár, és fél-háromnegyed óra alatt beér a Délibe.
Összességében örülök, hogy talán az utolsó ilyen szép napsütéses hétvégét kihasználtuk. Legközelebb már remélem országútival fogom bejárni ezt a részt.
képek nemsokára.