furcsa érzések a fejemben, megint a dönteni nem tudás,
az érzelmeknek megint stop.

önmagam, és más érdekében (van-e egyáltalán
jogom dönteni más érdekében).

könnyebb lenne elfutni, de már régóta tudom, hogy
nem ér.

ez sem ér, csak neki, Takeshi mesternek...



határoznom kell, sürgõsen, mert szalad a ló

(el velem)

"Lõjjetek sort!"

szófukarság, még mindig.

meg szar kedv, még mindig.

még õk sem javítanak a kedvemen...




talán az úszás. kipróbálom. talán
lesz olyan, mint a jég volt kedden.

energiát adó, feltámasztó, hogy újra lehessen
zuhanni.

nincs szerencsesárkányom. Volt valamikor, de kicsi volt, nagyon

rálépett egy légy, és szétkente az asztalon.



elhallgatott információk kerülnek felszínre, és
sötét csíkot húznak maguk után,

ami túl sok mindent takar el. Sajnálom, hogy így van, nem
tehetek ellene mégsem semmit.

összeszorítom a fogamat, és hagyom folyni az egészet,
nem állok a folyóban,

belevetem magam, hagyom, hogy sodorjon. (ha már én úgysem
sodrok)