Most már tényleg felb@sz, hogy a nyomorult pénzintézet nem képes olyan webszűrőt használni, hogy ne legyen valami szar vele...
a mostani például nem engedi megjeleníteni az swf (kapszkoggyunk meg, kérem!) kiterjesztésű fájlokat, még beágyazva sem!
Ezért sajnos egyre többször találkozom olyan oldallal, amin csak a FF-hez tartozó kis kütyü (Adblock) fülecskéjét látom mindössze, és ebből tudok következtetni:
a, az adott oldal olyan magas rizikófaktorú, hogy egy ilyen síp cég nem engedheti meg nekem (aki ugye egy kis síp vagyok), hogy megnézze, netalántán nézegesse...
b, az oldalon, a korral haladva, a webmester kipróbált egy másik () szoftvert, mint a FrontPage.
c, véletlen.
Persze egyik esetben sem jut el hozzám az információ.

Az imént például a blogom template-jét nem tudtam megváltoztatni emiatt.
c_durrog

na ezt is megértük.
gipszben a kéz, immáron 3-dik hete.
ügyes megoldással készült egy csuklótörés. A billentyűket elég nehezen kezelem (könyök majd' vállmagasságig elemve, mivel a csuklóból forgatás esélytelen)

megnéztem Hosszú jegyességet. De sajnos csak hümmögni tudtam. Persze Jeunet bácsi hozza, amit lehet, maximalista, még mindig.
Jól megszokott szereplők is beleolvadnak a mester filmjébe. Ez nem is baj. A mese egyszerűsége sem... Minden pontosan olyan, mint az Amelie, csak éppen életszagúbb (vagy mindössze szomorkásabb? nem tudom). Azért a színek és képek lenyűgözővé varázsolják az egészet.

"Nochnoy dozor"
hétfő este, 21:00, Vörösmarty

a héten Jim Jarmush hét van az Örökmozgóban, pl. ma mutatják be az új filmjét, Hervadó virágok (Broken Flowers) címmel.
Hétfőn volt a Florida, a Paradicsom, amit meg akartunk nézni SD-vel... Persze az lett belőle, hogy egy cigi után a fent említett film mellett döntöttünk (elvégre a Floridát láttuk. én biztosan).
Orosz fantasy! Nem tévedhetünk! (csakugyan nem, bár azért csalódtunk, hiszen nekünk az orosz fantasy még mindig ez)
Ez pedig egy ízig-vérig szuperhálivúdi-szuperakciódús-szupervámpíros-szupernemhepiendes(!!!) filmet ültünk végig, stílusosan az első sorban...

(kicsi Jean-Pierre Jeunet utánérzésem volt a díszletekkel kapcsolatban)

amikor kibillegtünk a moziból, azzal nyugtattuk magunkat, hogy majd a második rész biztosan jobb lesz... ;-))
(namármost a második részt már leforgatták, a harmadik készülőben...Mi a vérnek kell ennyire bevételorientáltnak lenni???)

a fény szétzúzta a szombat éjjelemet... Érdekes a jelenség, amikor még percek múltán is robbannak szét kis vodka-alapú gömböcskék a szádban-orrodban-gyomrodban (agyadban).
Szerencsére a nagyon rosszullét elkerült, hála az unikumoknak... De estem bringával azért egy lendületest... (az okát nem tudom, hiszen láttam a láncot, és ki is kerültem...).
Szóval a bal lábam (nem, nem ez A bal lábam) nem annyira működik...
ha továbbra sem fog működni, akkor levágom ezzel:

el se hiszed, ha mesélik.
24000 (huszonnégyezer).
mekkorák vagyunk már!


(én nem látszom a képen, mert ekkor már az Astoriát is elhagytam)

kétségbe vagyok esve az itt elhangzottak miatt...

emiatt pedig mélységesen megvetem ezt a két idiótát (akiket eddig sem tartottam sokra)

átköltöztem.
befértem, vagyis befértünk...
Most van 3 bringa és két váz a konyhában. Egy pedig ázik kint az esőn. Hazafelé menet megsimogatom, letörlöm róla az esőcseppeket.

van egy kis időm, végre, nézzük azt a "css2"-t.

(a rohadék csere-külső winchesteremet meg nem ismeri fel a laptopom... a benti gépemmel meg megy frankón...)

Na végre beállítottam a commenteket.
lehet már végre használni!

Hazajöttünk Bolgáriából!

Nyolcan egy Toyota Hiace kisbusszal, összesen majd 40 óra utazással (oda-vissza), Budapest - Rila - Veliko Tarnovo - Szozopol - Szófia -Budapest útvonalon. Na jó, Szozopolban azért többet időztünk. Amolyan igazi nyaralás volt. Tenger, napsütés, homok, tengerparti kocsma hideg sörökkel, koktélokkal, nagy zabálások (hihetetlen olcsón), ultragagyi diszkók...
Élvezetes volt, bár a bringám azért kicsit hiányzott... ;-)
(a képekkel még bíbelődök, aztán majd azok is felkerülnek valahova)

Amikor hazaértünk, akkor a postaládában már várt a levél, hogy akkor menjek beiratkozni. Vagyis kellett volna mennem beiratkozni. Szerencsére azért ezt is sikerült megoldani, úgyhogy megint diák vagyok. (na de jó, hogy megnéztem, mehetek már most szombaton iskolapadot koptatni...)

mindeközben költözöm. Át. Persze megint nem lépek ki a bűvös 1 km-es körből, sőt, gyakorlatilag majdnem oda vissza...

A pénzem meg fogy, folyik el.... nyaralás, bringa (lánc, ami már másodszor szakad el alattam + racsni, 8-as, amit majd újra lecserélhetek ).



De eladtam a mosógépemet!

És már el is költöttem az ellenértékét...

Critical Mass!!!

kettőezeröt_szeptember_huszonkettő

gyere-gyere!

(úgy látszik, a mai napon csak ennyire vagyok képes...vagy még ennyire se)

Hétvégén Hegyeshalomban szülinap-nyártomboló-fürdő-zabáló kombináció!

megjöttem Székelyföldről, ahol szintén nagyon meleg van, de van egy csomó 10 foknál is hidegebb hegyi patak, ami azért jó.

az utak Marosvásárhelyig tűrhetőek, utána, Székelyföldön, és azokon a helyeken, ahol több magyar lakik, mint román, ott még a kataszrofálisnál is rosszabb. (pl: Gyergyószentmiklóst Marosvásárhellyel összekötő, gyakorlatilag főút olyan állapotban van, hogy a Colosék nyúli rezidenciájáig tartó út autópálya (csak a földútra gondolok)) ezeken az utakon kb 20-30 km/h sebességet lehet tartani személyautóval. Bár így legalább jól megnézheted az út mellett mindenféle erdei terményt (áfonya, málna, rókagomba, _vargánya_de_akkorák_) áruló cigányokat.

kb 8-9 órás út megtétele után értünk Sóváradra (800-1200 lakosú falu, egy román, és egy cigány családdal, a többiek magyarok), péntek reggel 5 körül. egy könnyű alvás délig, majd irány a környék üdülőtelepe, Szováta. Itt található a Medve-tó, ami 30 méteres mélységben 53 fokos. Természetesen sós, mint egy száraz hering. Nem csoda, hiszen egy Szigetköz méretű sómedence van itt. Az egyik legnagyobb bánya Prajad nevű faluban van, ahol szintén természetes sós fürdő (20000 régi lei egy Cuic sör, kb 150 forint)

na ez elintézte az esténket...

persze olyan 10 körül, vacsi (Zoárd lecsója, és C tejszínes vargányalevese) után irány a helyi kocsma, ahol Elek bácsi arra kérdésünkre, hogy milyen pálinka van, ezt válaszolta:

"Há' házi"

na akkor olyant.

természetesen itt decis pohárba mérik, ami csak az első pillanatban fura...

Zoárddal vegyülni kezdünk helyi arcokkal, akik közül pár ismerős egy két éve ugyanitt zajlott, homályos emlékű szilveszterről. 6 sör és három pálinka után már állva üvöltöm a "Márminálunk, Babám..." kezdetű magyar dalt, természetesen mindenki ismeri, és csatlakoznak.
majd Elek bácsi közli: "Fijukk, én mán nem adok nektejt innyi, mer' há' hómap úgyis essküvvő"

szerencsére egyik srác még épp hogy csak szalonspicces, és kocsival van, tehát irány két faluval arrébb (Parajd). Nagy a Szuzuki, beférünk mind a 7-en. Életveszélyes utakon 100-110-es tempóval száguldozunk,
közben üvöltjök az éppen eszünkbe jutó magyar népdalokat. Persze Parajdon már nincs semmi nyitva (kb fél 4 lehet, összemosódik az út) Szerencsére van útközben egy éjjel-nappali fogadó (!) ahol felébresztjük a csapost, hogy akkor 7 sör 7 áfonyapálinkával meg vagy 40 mics (sült kolbászkák). Itt már azért éreztem, hogy "megrészegedek". még ég egy kör sör + pálinka.
aztán hazab@szatjuk százzal, a sofőr srác gyalog nem olyan ügyes, mint kocsival ;-)

a ház alőtt tesz ki minket, de ekkor már lassan melegszik a levegő, és a napszemüveg se túlzás...
ledőlünk...


(folyt. köv)

Volt EXIT, megnéztük megint, most már tényleg utoljára...

rengeteg ember, és egyre több pénz. Idén a Tuborg zöld színe az egész Camp-et beborította. Bár 5 korsó (szigorúan üvegből öntött, nem csapolt) sör, elcipelést könnyítő papírsegítséggel 400 dinka. (~1250 HUF) . Képek nemsokára...

aztán van ez a PHP, amit már jó lenne csinálni, nem csak nyálcsorgatva nézni. Bár ez már nem igaz, mert fúrok-faragok vele (azért néha persze a megcsúszó fúró mély sebet ejt a kezemre-fejemre-fejembe...

rohamosan fogy a pénzem, a bringám meg nem épül, a szakvélemény nem íródik...

de legalább meleg van. Bringázzatok!

és hiába írok ritkán, azért még egy csomó dolog történik velem.

például nincs használható biciklim... Az egyik, a városi, egy taxis motorháztetején gyűrődött össze,
a másik pedig vázcserén esik át....

Szóval küzödök, hogy a taxis biztosítója felmérje a kárt, és talán jó sok idő, utánajárás után lesz csak megint városi biciklim...
Szerencsére már az új váz megvan, devecseri diszkontból...



tehát mostanában gyalog. Pedig, Walking sucks...



persze van más is, a kapcsolatunk. Illetve az ezzel járó dolgok, amikor már nem csak az van, hogy Te mit szeretnél.

"Minek szívsz? Olyan unalmas velem, hogy csak így lehet elviselni?" - kérdi duzzogva, kedvetlenül.

"Nem," - válaszolja, és hiába következik vessző, leviszi a hangsúlyt, lehajtja a fejét. Nem szereti, ha szomorú a Kedvese,

megtesz mindent érte. De ezek szerint, mégsem mindent...

Szeretem, de mégsem élek Vele.

Ennyire ragaszkodom a függetlenségemhez?

megnéztem Wong Kar Wai egy újabb filmjét, ami az
előző folytatása. Hmm, inkább folyománya...

Az előző, a Szerelemre hangolva nevet kapta Magyarországon, és ennek megfelelően a szerelemről, erről a furcsa érzésről szól.

A vágyról, ami ha beteljesülni látszik, félelmet okoz. Két ember kapcsolatáról, aminek semmilyen észérvekkel megmagyarázható alapja nincs, és nincs beteljesülése sem.

Csak van, lebeg a két főszereplő feje felett.

Az új film címe, 2046 egy szoba száma, és a jövő egy darabja egyaránt. (Kína 2046-ban fogja majd Hong Kong-ot teljesen magához csatolni).Chow úr a sármos, szoknyavadász újságíró egy olyan jövőről ír, ahol nem veszik el a szerelem, nem tűnnek el érzések. Eközben ő egy lerobbant hotelban, ahol papírvékonyságúak a falak, éli az életét a '60-as évek végén. Nőkbe szeret bele, nők szeretnek belé, folytonosan áramlik, hajszol(ja magát, és néha a szerelmeit). Keresi azt az érzést, amit Ah Ping-gel érzett. Valaha.

vagy ez is csak álom?





nem lett jó kedvem a filmtől, a Chow úr által és általam elképzelt és élt élet túl közel van egymáshoz. Függetlennek maradva vágyni arra az érzésre, ahogy a bilincs hidegen tartja a csuklót. A kedvenc jelenetem, a jövőbe tartó vonat egyik utasa, és a felszolgáló (késleltetett reakciójú) android rövid szerelme.



"Régen, ha valaki meg akarta őrizni a titkát, felmászott egy hegyre, keresett egy odvas fát, és abba súgta bele.

Utána betapasztotta sárral, és biztos lehett benne, hogy a titok titok marad."

Tizedik napja, hogy elkezdtük.

A részeg felvetésből józan megvalósulás lett. Példaként előttünk járt a Rádió C kezdeményezése: Utazás Absztinenciába.

Mi az absztinencia?

Ennél pontosabb megfogalmazást nem találtam:

" absztinencia - önmegtartóztatás; megrögzült szokástól, bizonyos élvezetektől, élvezeti szerektől

( például alkohol , dohány zás ) vagy a szexuális élettől való önkéntes ill. kényszerű tartózkodás.

addikció , addiktor - hozzászokás ( függőség ), ill. a hozzászokás alanya."



Az esetünkben ez lemondás önkéntes.

Nem iszunk, nem cigizünk (bocs, dohányzunk), és nem is szívunk 10 fura napja.

Érdekes. Nem jó, vagy rossz, még csak elviselhetetlen sem. Érdekes.

Állni a West Balkánban, a kézben a sör és unicum helyett ananász- és feketeribizlilé bizarr (3 : 1 arányú, mindenkinek ajánlom) keverékével.

A pultos lány első megrökönyödése hamar elszáll - elvégre járnak ide elég fura emberek -, de azért érzem a kétséget.



Aztán ott vannak a teaházak. Ott legalább cigifüst sincs, nem sírom el magamat, amikor a szemem sarkából látok valakit, aki hanyag mozdulattal rágyújt,

nagyot szív a cigiből, és hátradől. A teaházak jók. Különösen a furcsa nevű "CD FŰ Teaház". A zene elsőre meglepően jó, és ez nem változik.Van

billiárdasztal, sakk és még vagy tucatnyi társasjáték. (Gondolom, nem véletlen, hiszen mihez kezdenék amúgy, ha cigizni se lehet, meg inni se)

Alkohol ugyanis nincs. Ez jót tesz az úri közönségnek és a billiárdasztal szép kék posztójának egyaránt.

Csak a pultoslány ne csoszogna... ;-)



A vége április 2-án lesz, megünnepeljük egy ebéddel (amihez bort iszunk, esetleg szivarozunk).

Én már várom rohadtul.

Vasárnap éjjel Hunter S. Thompson öngyilkos lett.

67 leélt év után hátrahagyott olyan dolgokat, amik alapjaiban változtatták meg

az újságírást, ő volt a "gonzo" megteremtője.

A folyton drogmámorban élő újságíró volt, mellesleg Timothy Leary, az LSD-guru cimborája.

Vajon tényleg az LSD-nek köszönhető, hogy így és most fejezte be?



Rest In Peace, Dr Gonzo!

Így vagyok.

a rohanás közben elcsúszom a kövön.

egy tompa puffanással a odacsapom a fejemet a kőre, elhalványul a szememben a fény, és még egy sóhaj.

és várom végét.

kivárom a csúszás végét.

.

egy óra.




mert az idő telik.

egy link
http://birdland.brokenspace.org/fraunhofer/404.html

(csak mert egyelore nincs netem, de erre a linkre szuksegem lehet)