Critical Mass!!!

kettőezeröt_szeptember_huszonkettő

gyere-gyere!

(úgy látszik, a mai napon csak ennyire vagyok képes...vagy még ennyire se)

Hétvégén Hegyeshalomban szülinap-nyártomboló-fürdő-zabáló kombináció!

megjöttem Székelyföldről, ahol szintén nagyon meleg van, de van egy csomó 10 foknál is hidegebb hegyi patak, ami azért jó.

az utak Marosvásárhelyig tűrhetőek, utána, Székelyföldön, és azokon a helyeken, ahol több magyar lakik, mint román, ott még a kataszrofálisnál is rosszabb. (pl: Gyergyószentmiklóst Marosvásárhellyel összekötő, gyakorlatilag főút olyan állapotban van, hogy a Colosék nyúli rezidenciájáig tartó út autópálya (csak a földútra gondolok)) ezeken az utakon kb 20-30 km/h sebességet lehet tartani személyautóval. Bár így legalább jól megnézheted az út mellett mindenféle erdei terményt (áfonya, málna, rókagomba, _vargánya_de_akkorák_) áruló cigányokat.

kb 8-9 órás út megtétele után értünk Sóváradra (800-1200 lakosú falu, egy román, és egy cigány családdal, a többiek magyarok), péntek reggel 5 körül. egy könnyű alvás délig, majd irány a környék üdülőtelepe, Szováta. Itt található a Medve-tó, ami 30 méteres mélységben 53 fokos. Természetesen sós, mint egy száraz hering. Nem csoda, hiszen egy Szigetköz méretű sómedence van itt. Az egyik legnagyobb bánya Prajad nevű faluban van, ahol szintén természetes sós fürdő (20000 régi lei egy Cuic sör, kb 150 forint)

na ez elintézte az esténket...

persze olyan 10 körül, vacsi (Zoárd lecsója, és C tejszínes vargányalevese) után irány a helyi kocsma, ahol Elek bácsi arra kérdésünkre, hogy milyen pálinka van, ezt válaszolta:

"Há' házi"

na akkor olyant.

természetesen itt decis pohárba mérik, ami csak az első pillanatban fura...

Zoárddal vegyülni kezdünk helyi arcokkal, akik közül pár ismerős egy két éve ugyanitt zajlott, homályos emlékű szilveszterről. 6 sör és három pálinka után már állva üvöltöm a "Márminálunk, Babám..." kezdetű magyar dalt, természetesen mindenki ismeri, és csatlakoznak.
majd Elek bácsi közli: "Fijukk, én mán nem adok nektejt innyi, mer' há' hómap úgyis essküvvő"

szerencsére egyik srác még épp hogy csak szalonspicces, és kocsival van, tehát irány két faluval arrébb (Parajd). Nagy a Szuzuki, beférünk mind a 7-en. Életveszélyes utakon 100-110-es tempóval száguldozunk,
közben üvöltjök az éppen eszünkbe jutó magyar népdalokat. Persze Parajdon már nincs semmi nyitva (kb fél 4 lehet, összemosódik az út) Szerencsére van útközben egy éjjel-nappali fogadó (!) ahol felébresztjük a csapost, hogy akkor 7 sör 7 áfonyapálinkával meg vagy 40 mics (sült kolbászkák). Itt már azért éreztem, hogy "megrészegedek". még ég egy kör sör + pálinka.
aztán hazab@szatjuk százzal, a sofőr srác gyalog nem olyan ügyes, mint kocsival ;-)

a ház alőtt tesz ki minket, de ekkor már lassan melegszik a levegő, és a napszemüveg se túlzás...
ledőlünk...


(folyt. köv)