ez jó összefüggéstelen lett.
az előző.
megpróbálom újra:
szóval van egy kapcsolat (volt, és talán nem is kapcsolat, csak valami érdekes, édes,
megmagyarázhatatlan szenvedély).
és most vége.
ér azt mondani, hogy sajnálom? szócséplésnek tűnik... elmondtam neki annyiszor...
álmot akartam. Álmodtam Vele.
most már ideje (tényleg?) felkelni. és állva maradni.
van lépés.
marad a kori.
Meg a bizonytalanság, hogy miért nem megy másként, egyszerűbb is lehetne,
ami nem feltétlenül unalmasabb (mondják sokan, de hinni nem tudok nekik).
Újra két pozíción vagyok a mérleg-elvben.
Fent és lent.
lent talán egyszerűbb, hiszen csak viteted magadat, nincs beleszólásod, és így felelősséged sem.
így könnyű, lebegés mindössze.
De fent lenni, nos, az nem megy, mindig elrontom. Félelem? Szorongás? Vagy _tényleg_ gonosz lennék?
nem szabad kedvesnek lennem, mert utána mindig szomorúvá teszek valakit, aki ezt nem érti, vagy csak
nem hiszi el...
Szörnyű dolog megbántani valakit.
Nem akarom soha többet.
