és hiába írok ritkán, azért még egy csomó dolog történik velem.

például nincs használható biciklim... Az egyik, a városi, egy taxis motorháztetején gyűrődött össze,
a másik pedig vázcserén esik át....

Szóval küzödök, hogy a taxis biztosítója felmérje a kárt, és talán jó sok idő, utánajárás után lesz csak megint városi biciklim...
Szerencsére már az új váz megvan, devecseri diszkontból...



tehát mostanában gyalog. Pedig, Walking sucks...



persze van más is, a kapcsolatunk. Illetve az ezzel járó dolgok, amikor már nem csak az van, hogy Te mit szeretnél.

"Minek szívsz? Olyan unalmas velem, hogy csak így lehet elviselni?" - kérdi duzzogva, kedvetlenül.

"Nem," - válaszolja, és hiába következik vessző, leviszi a hangsúlyt, lehajtja a fejét. Nem szereti, ha szomorú a Kedvese,

megtesz mindent érte. De ezek szerint, mégsem mindent...

Szeretem, de mégsem élek Vele.

Ennyire ragaszkodom a függetlenségemhez?