na ezt is megértük.
gipszben a kéz, immáron 3-dik hete.
ügyes megoldással készült egy csuklótörés. A billentyűket elég nehezen kezelem (könyök majd' vállmagasságig elemve, mivel a csuklóból forgatás esélytelen)
megnéztem Hosszú jegyességet. De sajnos csak hümmögni tudtam. Persze Jeunet bácsi hozza, amit lehet, maximalista, még mindig.
Jól megszokott szereplők is beleolvadnak a mester filmjébe. Ez nem is baj. A mese egyszerűsége sem... Minden pontosan olyan, mint az Amelie, csak éppen életszagúbb (vagy mindössze szomorkásabb? nem tudom). Azért a színek és képek lenyűgözővé varázsolják az egészet.
2005/12/08
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése