Tizedik napja, hogy elkezdtük.

A részeg felvetésből józan megvalósulás lett. Példaként előttünk járt a Rádió C kezdeményezése: Utazás Absztinenciába.

Mi az absztinencia?

Ennél pontosabb megfogalmazást nem találtam:

" absztinencia - önmegtartóztatás; megrögzült szokástól, bizonyos élvezetektől, élvezeti szerektől

( például alkohol , dohány zás ) vagy a szexuális élettől való önkéntes ill. kényszerű tartózkodás.

addikció , addiktor - hozzászokás ( függőség ), ill. a hozzászokás alanya."



Az esetünkben ez lemondás önkéntes.

Nem iszunk, nem cigizünk (bocs, dohányzunk), és nem is szívunk 10 fura napja.

Érdekes. Nem jó, vagy rossz, még csak elviselhetetlen sem. Érdekes.

Állni a West Balkánban, a kézben a sör és unicum helyett ananász- és feketeribizlilé bizarr (3 : 1 arányú, mindenkinek ajánlom) keverékével.

A pultos lány első megrökönyödése hamar elszáll - elvégre járnak ide elég fura emberek -, de azért érzem a kétséget.



Aztán ott vannak a teaházak. Ott legalább cigifüst sincs, nem sírom el magamat, amikor a szemem sarkából látok valakit, aki hanyag mozdulattal rágyújt,

nagyot szív a cigiből, és hátradől. A teaházak jók. Különösen a furcsa nevű "CD FŰ Teaház". A zene elsőre meglepően jó, és ez nem változik.Van

billiárdasztal, sakk és még vagy tucatnyi társasjáték. (Gondolom, nem véletlen, hiszen mihez kezdenék amúgy, ha cigizni se lehet, meg inni se)

Alkohol ugyanis nincs. Ez jót tesz az úri közönségnek és a billiárdasztal szép kék posztójának egyaránt.

Csak a pultoslány ne csoszogna... ;-)



A vége április 2-án lesz, megünnepeljük egy ebéddel (amihez bort iszunk, esetleg szivarozunk).

Én már várom rohadtul.