Volt egyszer ez a hátterem.



Egy stilizált robbanás is volt körülötte a képen.

Berobbant.

aztán el is tűnt, csípős füstöt hagyott maga után.

a szomorúság még mindig itt kapaszkodik a nyakamon.
az arcomba tolt egy képet:




tudom, hogy miért csinálta.
a könnyeimet akarta látni, a kis csillogó drágaköveket.
(ezekből táplálkozik)

régóta nem voltam már ilyen szomorú.

Benne ül a szürkeköpenyes szomrúság a fejemben, közel a fülemhez, és mondja-duruzsolja a szomorkás dalait.
lehetetlen nem hallani, megkerülni, elásni, vagy eltüntetni.
Befoghatom a fülemet, de csak rosszabb lesz...

Mézben ülve várom a végét.



ez (is) egy ilyen nap.