A szombati bringázás kicsit
rövidebb lettÍgy is egész jó túra volt (szerintem), bár a csajom szerint nem volt igazán együtt bringázás, inkább csak jött utánam...
Na jó, valójában arra gondoltam, hogy megpörgetjük az első felét, és majd az erőnléttől függően folytatjuk.A túra legrosszabb része pedi egyértelműen a Budapest-Biatorbágy szakasz, ahol nem csak rossz minőségű aszfalt, de a Fehérvári út felújítási munkálatok miatt kerülőutakat választó autósok teszik veszélyessé.
Biatorbágy után meglepően jó minőségű az út, és gyér a forgalom. A kis hurkot Herceghalom felé kihagytuk, így egyből
Etyekre mentünk, ahol tettünk egy kis kört a pincesorok felé, ahol egy teremtett lelket sem találtunk, így a fröccsről is lemondtam.
Tovább a főúton a kivezető emelkedő elején, csodás panorámával csábított be minket az Etyek Vendéglő. Jucit a zöldborsófőzelék sült virslivel, engem pedig a nagyszerű 2003-as Irsai Olivér győzött meg, hogy érdemes volt megállni. A helyhez illően autentikus házi szódáspalackokat adnak minden asztalhoz, ami külön jó pont a szememben.
Az útvonal egyetlen rendesebb emelkedője itt kezdődik, na persze ez sem túl vészes, hiszen kb. 200 m szintet kell legyűrni pár km-en bellül, de a látvány, ami az úttól jobbra, Bicske irányába, csodás. A teljes Zsámbéki-medencét belátni, a Budai-hegységig. Az emelkedő után lendületes szakasz jön, érdemes itt megtekerni, mert igazi jó sebességérzést ad a szűk, kisforgalmú út, és az egymást követő kisebb-nagyobb emelkedők (összességében egészen Alcsútig lejt). Aztán a szemünk elé tárul az alcsúti golfpálya, a fura alakú homokcsapdákkal. A golfpálya bejárata után kezdődik egy árnyas, platánfákkal szegélyezett szakasz, ami majdnem teljesen Alcsútdobozig tart. A faluba érve a 811-es utat követve gurultunk el az arborétumig, ami szép is, nagy is, de kicsit elhanyagolt érzést keltett. 420 forintos belépőt azonban megért. (Mindkettőnknek az volt a véleménye, hogy ebben azért jóval több lehetőség lenne). A bringákat kint kell hagyni, a pénztárnál, de figyelnek rá, és nem is túl sokan sétálgatnak a parkban. Kifelé jövet egy helyi esküvőbe futottunk bele. Ami minden volt, csak apró nem... 100 körüli autó állt a park bejáratánál, és még mindig érkeztek újak.
Visszamentünk a 811-es út elágazásához a faluba, és Baracska irányába folytattuk az utunkat. Az aszfalt kifogástalan minőségű, és szinte végig lejt, tehát nem megerőltető egyáltalán az a 20 km Baracskáig. Útközben láthatunk bodzaültetvényt, borzasztó állapotban levő Községi könyvtárat, ünneplőben pálinkázó két idős urat egy árnyékos lugasban...
Baracskánál rákanyarodtunk a 7-es útra, ahol vége az addigi kis forgalomnak...
Mi csak Martonvásárig mentünk (a 7-esen kb 5 km), mert már elég késő volt, és ha már lemegy a Nap, akkor nagyon gyorsan lehűl a levegő + lámpám csak nekem volt.
Aki nem szeret Budapestre ki vagy bebringázni, az nyugodtan szálljon fel itt a vonatra, kb. óránként jár, és fél-háromnegyed óra alatt beér a Délibe.
Összességében örülök, hogy talán az utolsó ilyen szép napsütéses hétvégét kihasználtuk. Legközelebb már remélem országútival fogom bejárni ezt a részt.
képek nemsokára.