Ez az ország tényleg a jó ötletek, és a gyenge megvalósítás hazája? Vagy mindössze figyelmetlenség, hozzá-nem-értés?
Vasárnap este Veszprémből hazafelé elérzékenyültem, mert a vonat, amivel jöttünk, csak olyan vagonokból állt, amelyek mindkét peronjára 2-2 bringát fel lehet pakolni (első keréknél fogva felakasztós megoldás). Felszálltunk, és megpróbáltuk felakasztani a bringákat...
Nem tudtuk. Ugynis a szakik, akik felszerelték, túl közel rakták az álmennyezethez a kampót. A legbosszantóbb az, hogy nem durva downhill bringákkal, vagy aero-felnis pályagépekkel voltunk, hanem _teljesen_átlagos_ mountain bike-okkal.

(Amint a képen látszik, tényleg csak pár centin múlt, hogy a kezdeti öröm ne rogyjon össze az utazás elején már)
nem nagyon hiszem el, hogy bármilyen átgondolás megelőzte volna a vagonok átalakítását. Gyakorlatilag kiindulhatunk abból, hogy a '90-es évek közepétől a leggyakrabban használt/vásárolt kerékpártípus a mounti. Tehát ha egy ilyennek a méretét veszik alapul, akkor a legtöbb embernek kedveznek. (Az csak adalék, hogy ahova egy mountis paripája befér, oda egy országútisé is befér).